Faluság

A lipárti Raffensperger Kőkereszt környezetének rehabilitációs terve

A tervezés helyszíne és felmérése:

A tervezés helyszínéül a vasszécsenyi Lipárt utca 33/B-ben található telkünk előtt a körforgalomban álló keresztet, és a mögötte húzódó parkot választottam. Lombfakadás után a látvány egy árnyas, kellemes park benyomását kelti messziről, ez nagyban annak köszönhető, hogy a kertünkben rengeteg fa nő, és Édesapám a kocsibejárónk két oldalára tölgyfákat ültetett, a parkba a ház elé pedig egy juharfát, ami árnyékot nyújt a nyári melegben, és így lehet pihenni a kihelyezett padon. Viszont az önkormányzat részéről a park fenntartása hanyagság miatt eléggé nehézkes. A kereszt körüli körforgalom és a park frontján elhelyezkedő virágágyás ősz végétől május közepéig gazban áll, gondozatlanul. Legkorábban a tavaszi fagyok elmúlta után ültetik be egynyári növényekkel, a beültetés locsolását gyakran elmulasztják, és összességében általában siralmasan néz ki a terület, bár idén ötletszerűen beültették június elején apró növésű dália bokrokkal és levendulával a területet.
A fényképeken jól látható, milyen állapotban volt a virágágyás és kereszt a fent említett beültetést megelőzően.

Jócskán ráférne a feszületre egy új festés, vagy a felület letisztítása. Régen az ellenkező irányba, a falu felé fordulva állt, körülbelül akkora alapterületen, mint a belső kaviccsal felszórt kör, egy négyzet alaprajzú fémrács vette körül, és a környékét a helyi asszonyok gondozták, mindig friss virágot tettek a lábához.

A restaurálás után a keresztet megfordították, és a kiépített körforgalomba helyezték. Fontos projektje volt ez a polgármesternek a választások előtt. Ezért eshetett meg, hogy a tervezésnél kissé túllőttek a célon, és túl nagy körforgalmat terveztek, amint a fényképeken is látszik, a tehergépjárművek nem tudnak benne megfordulni, ezért az évek során a szegélyköveket letörték. Mindenesetre a tények együttállása folytán jelenleg a parkban ülők megcsodálhatják a kereszt hátoldalát a romos, gazos körforgalom közepén. Ezeket a szempontokat mind figyelembe venném a tervezés során. A körforgalom átmérőjét összesen 1 méterrel csökkenteném, hogy ne akadályozza a járműforgalmat. Kicserélném a szegély köveket hogy rézsűsen lejtsenek az úttest felé.

A Park rendbetétele:

A kereszt mögött húzódó park elrendezése és állapota szintén kifogásolható, mint már említettem a fentiekben. A park tavaly kapott egy új térkő burkolatot, ami egy „életfát” vagy egy tulipánfát (?) jelenít meg, hogy kissé feldobja az alaphangulatot.

Nos, elsősorban ezt a térkövet szedném fel, hiszen a motívum jelenléte a térben nem indokolt. A helyére a padokhoz vezető ösvényeket és azokat körülfogó virágágyásokat telepítenék, örökzöld szegéllyel, és különböző periódusokban nyíló évelők beültetésével, hogy a park egész évben kellemes látványt nyújthasson az ott pihenni vágyóknak. A keresztet körülvevő körforgalom esetében is így járnék el. A beültetett ágyások leköthetnék a pihenni vágyók figyelmét, és nem a kereszt kopár hátuljának látképe fogadná őket. A kereszt megfordításán is gondolkodtam, de végül elvetettem a megfordítását, mert mégiscsak szebb hátteret nyújt neki a park, mint az utca látképe, és jelen állásában fogadja a hazaérkezőket. A park átalakítás során nem vágnék ki egy fát sem, viszont különböző formájúra megnyesném a tujákat. A már meglévő növényanyag kialakításához geometrikus formákat képzelek el, hogy önmagukban és a kereszttel együtt is harmonikus látványt képezhessenek, dekoratív vagy reprezentatív hatást keltsenek. Választásom azért is indokolt, mert a park hátterét a telkünket körülvevő gondosan nyesett évtizedes gyertyánsövény szolgáltatja, ami motívumával alapvetően tartalmaz utalást a francia kastélyparkok kertjeire. Az elé telepített tujasor időközben felnőtt, és elárnyékolta a sövényfalat, ahol az néhány helyen kilyukadt, ezt a helyzetet is szeretném orvosolni, mert igazából lyukas a kerítésünk, és ez remekül látszik, ha nem nő vissza a lomb. Ezért arra gondoltam, formailag geometrikus alakokká írnám át a tujákat, tojás és dugóhúzó alakúra metszeném őket. Így csökkenne kiterjedésük, és több fény jutna a sövényünknek. Ez még mindig nem elég ahhoz, hogy a sövény kellő fényhez jusson, ezért kicsit megnyesném az apukám által beültetett tölgyfák lombját is. Az izgalmas geometriai formák feldobnák a tér lepusztult hangulatát, és szép kompozíciót alkothatnának a barokkos jellegű kőkereszttel.

A tér reprezentatív kialakítása segíthetne valóban használt, kellemes hellyé tenni a parkot, alkalmassá a pihenésre, szemlélődésre, meditációra, és helyi értékeink őrzésére. A Raffensperger kőfaragóműhelye által készített keresztet ugyanis a falu akkori központjába állították 1874-ben és mellette nyílt meg a falu újonnan épített katolikus iskolája. Tehát a kereszt a közösség összetartozását jelképezte, központi szereppel rendelkezett, a körforgalom kiépítéséig a helyi asszonyok gondozták környezetét, és mindenszentek napján mécses gyújtottak a tövében. A kiépítést követően a tér szakrális és közösségteremtő funkciói marginalizálódtak majd teljesen elvesztek.
A park újbóli közösségi kiépítése alkalmas lenne a közösség összetartozásának felelevenítésére, és a hely rehabilitációjára. A parkosítás során a virágágyások szegélyét örökzöld mirtuszloncból (Lonicera nitida) képezném, amely növény hasonló növekedésű és megjelenésű, mint az általam is kedvelt buxus, aminek a telepítését sajnos ellehetetlenítette a selyemfényű puszpángmoly megjelenése, ami természetes ellenségek híján csak rendszeres permetezéssel tartható távol a cserjétől. Ekkora környezeti terheléssel járó növényt sajnos nem telepíthetek, ezért jó alternatív megoldás a mirtuszlonc, bár terülő habitusa miatt rendszeres nyesést igényel. Sötét színe miatt esett rá a választásom, de a kívánt szegélyek kialakítása még akár levendulából is lehetséges, ez költséghatékonyabb megoldás lenne, de megjelenésében sajnos nagyon más hatást keltene a világos szegély. A szegélyek közé kerülő viráganyag beszerzéséhez hívnám segítségül a helyi közösség erejét, közadakozásból oldanám meg a beültetés legnagyobb részét. A faluban rengetegen nevelnek virágokat, vagy alakítanak ki legalább díszkertet, ezeknek a kerteknek az évelő növényeiből kérnék mindenkitől néhány tövet, gumót vagy hagymát. Hiszen ezek a növények az évek során nagyon elszaporodnak, mint jól bevált fajták a parkban is jól működnének, természetesen egy talajcsere után, mert a talaj mostani minősége nagyon is kifogásolható. Ha a lakók a parkban saját szeretett növényeiket látnák, biztosan szívesebben elidőznének a padon beszélgetve a boltból hazafelé menet, vagy jobban a magukénak éreznék a kialakított környezetet. Az összhatás rendkívül eklektikus, és színes lenne. A park fenntartása történhetne az önkormányzat további segítségével, de emellett önkéntes civilek bevonásával is. Érdekes lehetőség lenne még a park telepítési folyamatába bevonni a helyi általános iskola diákjait, hiszen az intézmény Gróf Ambrózzy- Migazzi Istvánról (1869-1933) kapta a nevét. Az ő nevéhez fűződik a Jeli,- és a Malonyai Arborétum telepítése is, korszakának pedig jelentős botanikusa és kutatója volt, az iskola éppen ezért fontosnak tartja, hogy megismertesse diákjait az intézmény névadójának történetével és munkásságával, de leginkább életének szellemiségével.

A park ágyásaiba ültetendő növényeinek megfigyeléseimen alapuló fiktív listája:

• Bazsarózsa – Poeonia

• Sásliliom – Hemerocallis

• Nőszirom – Iris

• Bugás lángvirág – Phlox paniculata

• Kúpvirág – Rudbecika

• Közönséges harangláb – Aquilegia vulgaris

• Évelő őszirózsa – Aster

• Árnyékliliom – Hosta

• Bíbor kasvirág – Echinacea purpurea

• Dália – Dahlia

• Kisvirágú krizantém – Chrysantheum indicum

• Levendula – Lavandula

• Nárcisz – Narcissus

• Szellőrózsa – Anemone

• Zsálya – Salvia

Hivatkozások:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ambr%C3%B3zy-Migazzi_Istv%C3%A1n
https://budaikertcentrum.hu/buxus-helyett-orokzold-mirtuszlonc/
http://openairkert.hu/a-legidealisabb-sovenynovenyek/
http://ankert.hu/a-krizantem-chrysanthemum-indicum-gondozasa-szaporitasa-betegsegei-teleltetese/
http://ankert.hu/szellorozsa-anemone-jellemzese-ultetese-es-gondozasa/

Toporgok, bizonytalankodok, nem tudok semmit. Legyen közös ünneplés? Ne legyen? Kérdezgetem az ismerősöket: ti hogyan? Találkoztok a nagyszülőkkel? Nem találkoztok? Mikor vagyok okos? Mikor vagyok felelőtlen? Mit döntsek el én?
Roli szerint kicsi az esély a fertőzésre, de nagy a baj, ha megtörténik. Igaza van. Anyósom szerint is. Aztán mégis felhív, mert kolbászt márpedig kell tölteni, és karácsony előtt, nem lehet februárban, márciusban, vagy még később. És meghalt Jancsi bácsi menni kell a temetésre. Egy kocsiban, négy órán át, maszk nélkül. Innentől persze már mindegy is akár. Vagy mégsem? És ha ők fittyet hánynak, csak anyukám legyen egyedül? Hogy találkozzunk velük? Vagy egyáltalán ne? Férj szerint felelőtlenség és lám mégis csak lemegy tölteni, csak elviszi őket temetésre. Kompromisszumos javaslat lenne, hogy 28-a körül ünneplünk, amikor már 10 napja itthon vagyunk amúgy is. Vagy tartsuk az udvaron? De órákig a hidegben úgysem maradunk. Közös séta? Vegyek ajándékot? Ne vegyek? A nagyszülők vegyenek a gyerekeknek, vagy ne vegyenek? Most találkozunk vagy nem? Vegyek négy napra ünnepi ebédnek valót, és ha igen hány főre? És közben Gyuszi, aki fiatalabb mint én és erős, egészséges már felkerült Pécsről Pestre, és lélegeztetőn van, és nagy a baj. És közben Áront kivizsgálják, mert 10 napja beteg és nem javul…. szintén 40, szintén nem beteg. Ugyanakkor a cukros, rákos, alkesz szomszéd csak a szaglását veszítette el, és komplett ismerős családoknak csak láza volt. Közösségünk spontán adventi koncertet akar tartani a főtéren. Hiába mondod, hogy jogszabályba ütközik, erre a válasz az, hogy a hangosítást akkor majd hozza a Laci, mint szokta mindig. És ha nem mehetünk a Pálos misére, akkor találkozzunk a belvárosi templomban. A jó megoldást persze senki nem tudja. De egyáltalán ki döntse el? Én 40 évesen, vagy anyukám 70 éves cukrosként? Az én családom? Te családod? Ej, de fura egy karácsony ez.
Legyen már végre vége.

Csak néhány hónap telt el a vinilkarcolónk beüzemelése óta, és ez idő alatt mégis sok-sok alakulás történt körülötte. Először is, be tudtunk szerezni vágótűt, sőt, feketelemez (pvc) nyersanyagot is, így a tervezett kiadványokat elkezdhettük megvalósítani. Ezek első egysége az öt elemből álló, de tíz alkotót bemutató 10-10-10: tíz alkotó, 1íz (körüli) példányban 10 collos lemezeken. Ahogy a kiadványok készültek, úgy lettünk egyre rutinosabak a beállításokban, hibaelhárításokban, dehát bizony még messze vagyunk attól, hogy elégedettek lehessünk: a vinil mastering nevű, látszólag könnyű ("szóljon jól") labirintus ("mégis hogy?") bejáratánál egy külön szakma közepén találtuk magunkat. Ebben a labirintusban különféle napsugaras falfestmények a 10-10-10 egyes állomásai.

Spr-19/1: Unknown child - Labus Máté split

Az eredeti tervünk az volt, hogy felkérünk tíz alkotót 8-12 percnyi zenei anyag előkészítésére, amelyeket aztán egy-egy lemez két oldalán, megosztva két alkotó között jelentetünk meg. Abigél intézte a felkéréseket és a hangzó és írott anyagok begyűjtését, Nagy Roli a mastering-et, én a szöveg-szerkesztést és fordítást, Bordás Marci a tördelést, a címke- és belsőtok-tervezést, a Drukker műhely tagjai a kivitelezést, köztük pedig Varga Balázs a külső tok tervezését. A kivitelezési folyamatok közül elsőként a lemezeket karcoltuk, változatos körülmények között: augusztusban és szeptemberben még itthon, utána már az egyetemen, ahol a hallgatók is be tudtak kapcsolódni a munkába, így különösen a hanglemeztervezés kurzusom résztvevői. Fontos is volt a segítségük, mert egy-egy kiadvány elkészítést két hétvégés munka volt (a tíz, eladásra szánt példány mellett 6-8 példány az alkotóknak is készült, lemezenként 30-40 perc munka).
A vágási folyamat első része a hangszín-beállítás, ami nekem máig problémát jelent főleg amiatt, mert nem tudom eldönteni, hogy milyen hangrendszerre is ekvalizáljam. A saját gépem laptophangszóróin mindig visszahallgattam, de emellett a stúdiómonitor mindig gyanúsan jól szólt, a kettő közötti verziókon (akármilyen hifi hangszóró) viszont nagy a szórás. Azt vettem észre, hogy nem szabad sokat szöszölni a beállításokkal, ha 2-3 vágáspróba után nincs meg a szimpatikus hangszín, akkor el kell tenni másnapra. Csakhát gyakran nem lehet eltenni másnapra: igazodni kell a nyitvatartáshoz, a buszjáratokhoz, ahhoz, hogy épp ki mikor ér rá nomeg nem utolsósorban, hogy az alkotó el tud-e jönni belehallgatni, véleményezni... Szóval emiatt lettek olyan eredmények, amikre mai füllel is büszke vagyok, meghát vannak olyanok is, amiknél már tudnék jobbat. Vagy legalábbis próbálnék jobbat csinálni.

A Hanglemeztervezés kurzus hallgatói munkában. (Ruprech Judit fotója)

Bemutatom hát a következőkben azt az ívet, amit a sorozat bejárt.

Az első sorozat Unknown Child és Labus Máté egy-egy munkáját mutatja be: Unknown egy kollázs-szerű lo-fi, Máté pedig egy, ehhez képest lehetetlen feladat: binaurális kísérlet (a hanglemez nem igazán tud binaurális technikát rögzíteni, hiszen az ahhoz hasonló sztereó effektek szinte lejátszhatatlan barázdákat produkálnak), dehát ki más vállalná ezt be, mint a dióbél kiadó. A lemez-eredmény helyett inkább a digitális változatot mutatom:

Ezt a vágást még a rezonátoros fejjel és a papi-féle vas-átmenetekkel készítettem, ami után ismét fejlesztettem egyet, és így kicsit tisztább hangokat tudtam karcolni, amire szükség is volt már a második kiadványnál. Ez prell és Bolcsó Bálint lemeze volt, aholis mindkét alkotónál igen nagy eredmény volt, hogy ezeket az anyagokat megkaphattuk és dolgozhattunk vele: már itt kezdett olyan stádiumba kerülni a folyamat, hogy nem a hibaelhárítás, hanem a finomhangolás lett a fókusz.

Különösen örülök annak, hogy prell rezonáns zenéi és Bolcsó Bálint dalai is megszólalnak a végeredményen ("szóljon jól"). Olyan mastering-et kértem Rolitól, ami az eredeti dinamikát megtartja, így lehetőség van akár extrán hangos jelek rögzítésére is, egy átlaghangerő-beállítás után. Már itt is, de ezután pláne kezdett rutinszerűvé válni a munka, ami a végeredményen is meglátszott a következőkben: Мясник és Hermelin lemeze már mind kinézetében mind hangzásábann referenciát jelentett a későbbiekre.

Közben már gyakorlattá vált a dióbél kiadó weboldalának frissítése, ráadásul a tevékenység erősödése miatt indokolttá vált egy domain-t is regisztrálni (igen megerőltető 10 perces munka volt): https://diobelkiado.hu/

A sorozat negyedik eleme előtt készítettünk egy tízpéldányos nyomatot a Techno Műhelynek is (obwigszyh Xergiok ep-je), és annak hangszín-beállításai voltak a kiindulópont Jad.Yula.Silbad, MZ/Y és Mesterháza lemezéhez. Alig 1 nap alatt elfogyott mindegyik példány, és jövőre szeretnénk belőle újra készíteni egy sorozatot.

A sorozat utolsó kiadványa pedig tegnap készült el. Lovely Insomnia zenéjét már július óta próbáltam behangolni a rendszerre, és nem vagyok elégedett a végső változattal sem: kevesebb magas, több 500-800hz közötti közép és több "istállómeleg" mély kéne hozzá... Bizonyos hangrendszereken és tűvel jól érvényesül, máshol borzalmas - sajnálom. Nagyban kárpótol viszont érte a túloldali Asas, aminek rezonanciái és csengése valahogy életre kel a lemezen, és éppoly lehetetlenné teszi a hangzás visszaadását újradigitalizált formában, mint azok az albumok, amik szerintem csak lemezen szólalnak meg jól (pl. Mapstation azonos nevű 2000-es albuma vagy Oren Ambarchi Suspension-je).

A sorozat itt ért véget, a tapasztalat rengeteg, a vásárlók bizalma és támogatása pedig igen nagyvonalú. Köszönjük!

A közelebbi tervek között van a Basotó aukció, egy elektronikus zenei válogatáslemez, egy képeshangoskönyv, jövőre pedig egy, a 10-10-10-hez hasonló kislemez-széria - ezekről a dióbél weboldala, fészbúk-oldala és bandcamp-je is hírt ad majd, én pedig majd beszámolok a tapasztalatokról itt.

Nyomdai munka a Drukkerben. Ez is Ruprech Judit-fotó:)

Fotó: Kovács Janka

Hang: Kovács Jónás

Iskola privát térben. Karantén helyzet az itthoni valóságban (azaz hat főre írt eszköz- és térhasználati élmények): két nagy digitális tantermi oktatásban, két kicsi feladatkapós házirendben. Balázs itthonról tanít. Én itthonról dolgozom és tanítok.
3 laptop és öt telefon. Balázs gépe sérthetetlen és hozzáérhetetlen - a teljes személyes, családi és szakmai élet lenyomata. Az én gépem elvileg az enyém, gyakorlatilag Janka használja, mert sok olyan órája van, ami telefonról nehezen követhető - az ő székhelye a lányszoba. Van olyan napja, amikor folyamatban hét órája van, ilyenkor csak azt sérelmezi, hogy nem ebédelhet velünk nyugodtan, beszélgetve a konyhában, hanem a rövid szünetek miatt beviszem neki az ételt az asztalára és óra közben eszik - itt kezdődik ugyebár az első börleszk: hallani a saját lányodat úgy felelni, hogy tudod, próbálja leplezni, hogy tele a szája. És nem szép dolog, de még én is meglestem egy-két óráját.... A másik kedvenc jelenetem a telefonnal-fülhallgatóval mosdóba rohanó gyerek, hogy visszaérjen, mire őt fogják felszólítani. Egyébként ez a korosztály már minden cselt és fortélyt a kisujjában tud, ami a túléléshez kell: kötelezően bekapcsolt monitorral és hangszóróval dolgozatot írni, miközben az aktív telefon ott lapul a becsukott könyv tetején, tanárt meetben kétszer is kidobni a saját órájáról, mert sohasem fog rájönni, hogy nemcsak meghívni, hanem kizárni is lehet egymást, unalmas óra közben egymással chatelni és az éppen lefotózott tanárra karikatúrát applikálni.... (ugye mindig azok a vagány srácok, akik minden lánynak tetszenek és mindegyik kérdés nélkül el is küldi nekik az elkészített német, angol vagy éppen biológia leckét).
A gyerekek közös gépét Jakab használja, ha olyan órája van, ami telefonról nehezen követhető - az ő székhelye a fiú szoba, Balázzsal felváltva, néha közösen, headsettel képezve hangtompító falat maguk körül.
Kicsiké a telefon, néha türelmes/türelmetlen várakozás a gépre, hogy lehessen nyomtatni, egy zenét hangfalon meghallgatni, stb.

Jónás végre az áhított saját csellóval: a Neked című zenéjéért kapott tiszteletdíjat Mimi egészítette ki. Nekem is ilyen emlékeim vannak a nagyszüleimről: teszed-veszed az álmaidat, ők meg anyagilag hozzátesznek, hogy megvalósulhasson. (Háttérüvöltés: anya, szólj már rá, hogy halkabban húzza, mert dolgozatot írok és nem tudok figyelni!)

Ja, hogy addig én? Félpercenként váltogatom a szerepeimet: takarítónő, szakácsnő, konyhatündér, informatikus, technikai személyzet, élő lexikon és nyelvtanár, egyszóval családanya. És közben türelmesen megvárom az estét, amikor a saját gondolataimhoz és gépemhez juthatok, péntekente meg tudom, hogy alig várják, hogy nekem legyen órám és én vonuljak el a fiúszobába, mert akkor idézem: "lazulááás, anyának tanítááás, itt kint meg lanyhulááás...", de még ha meg is lesnek és hallgatóznak, legalább csendben vannak és nem égetnek.
Családi tanoda.
Kulturális otthon.
Egy jól működő művelődési ház...

Az első években kézzel húztuk fel a vizet a kútból - az embert lendíti az akarat. Aztán apa megsajnált minket és kaptunk szivattyút - egészen a fenti gazdasági veteményesig eljut a víz, a legnagyobb súlyok cipelése radikálisan kevesebb lett.
Először csak annyi pénzünk volt, hogy kaszáljunk, sarlózzunk - bármilyen nehéz volt, azért nem számított, mert reméltük, hogy majd lesz jobb és tudatosítottuk magunkban, hogy ilyen alapossággal csak így ismerhetjük meg a kertünket: mindenkit egyenként, két kézzel számba venni. Erőt ad az embernek, mikor úgy építkezik, hogy tudja, hogy az összes tégla vagy tetőcserép átment a kezei között. Hozzá ért. Belakása a térnek.

Az ellendi házfelújításnál visszatérő szlogenem volt, hogy hú de jó, hogy nem lettem régész, a fene akar a föld alatt más szemete után kutatni! Itt értettem meg, hogyan kerülnek a dolgok a föld alá.... A legnagyobb kincsem egy föld alól kiásott vadonatúj Kawasaki kipufogódob és egy monitor volt, amúgy csak olyasmikre akadtam, mint pillangós bicska, nejlon harisnya, hamis gyöngysor, és rengeteg-rengeteg tejeszacskó - állítólag itt régen teheneket tartottak.... A falusiak jóslata eddig szerencsére nem vált valóra: orosz katonát még nem találtunk....

Láncfűrész, fűnyíró és fűkasza - a legfontosabbak. Kordában tartani a természetet, megtartani formájában a kertet. Kapálni, sekélyen ásni a mai napig kéziszerszámmal teszem. Mivel nem vágyunk több gépre, ezért csak mindig egyre jobbakra áhítozunk....

Apa írását szerkesztve azon merengtem magamban, hogy nekem személyesen milyen is a viszonyom a gépekhez.
Használjuk őket, természetesen vesszük igénybe munkakönnyítő szerepüket, de általában csak akkor gondolunk hálával rájuk, amikor elromlottak és a megszerelésig, vagy az új megérkezéséig nehézségként éljük meg a hiányukat.
A háztartási géphasználatban (de úgy általában mindenféle géphasználatban) két tényező, ami különösen fontos egy háziasszonynak (a háziurat miért mindig statikus-csinosan képzeljük el? miért nem munka közbeni férfikép ugrik be erre a szóra? Szólítottak meg már titeket idegenek kinti munka közben? Az első puhatolózó kérdés: Jó napot kívánok, Ön a ház ura?): az idő és az erő. Vagy az adott munkafolyamatra szánt időt tudom lerövidíteni, vagy a fizikai erőmet meghaladó munkát tudom én is elvégezni.
Zita a dugót kihúzó Kéz és a mosógép közé vetné magát (https://falusag.hangfarm.hu/2020/01/visszateres-az-ipari-forradalom-elotti-korba) - szerintem a legtöbbünk így van ezzel. Elég csak a pelenkás időszakokra visszagondolni, brrr......
A mosógépemet én is nagyon szeretem - mivel semmilyen kemikáliát nem használok, a szürkevíz mehet a kertbe. A saras-vályogos-homokos-földes-trutyis ruhákat egyszerűen először bedobom valamelyik kerti hordóba - előmosás, hogy egyáltalán a gépbe kerülhessen.
A tűzhelyem iránt viseltetek a leggyengédebb elkötelezettséggel: ennek tüzén és tüzében készül minden finomság, ami táplál minket. Ő a leghelyettesíthetetlenebb.

Mamánál a minisütő éppen babaágy funkcióban. Amikor sokan vagyunk, a gyerekek fejtől-lábtól szoktak egy ágyban aludni.

A hűtőszekrény és a fagyasztó megőrzi az ételeket a felhasználásukig - a mieink azért olyan kicsik, mert a ház rengeteg más variálható alternatívát is kínál számunkra: füstölő, kamra, pince. Az alapanyagokat sokféleképpen lehet tárolni, a mindennapi főzésből pedig sohasem marad semmi....
A habverő és a dagasztó nélkül messze nem olyan szívesen sütnék annyit, mint velük. Hokedlin ülő, ölében kerámia mélytálat tartó dédanyám ritmikusan remegő blúza-szoknyája-kendője a habverő kéz ütemére.

Németországban (Halver) is pakolnak az erdősávba az emberek - amúgy mellette egy gyönyörű tanyán laktunk.

A porszívóban az a legjobb, hogy a legkorábban adható gyerekkézbe, két legyet ütve ezzel egy csapásra: mindenki örül, és még relatív tisztaság is lesz. A vasalóban pedig az az illat, ami olyankor betölti a házat.
A legnélkülözhetetlenebbnek persze a számítógép tűnik: az egész életünk rá és vele íródik, világkapcsolatunk.

Házlomtalanítás közben Janka azt játssza, hogy működő számítógépen játszik....

Szeretem, hogy mindegyik gép egyre szebb, csendesebb és takarékosabb. Asszony boldog, nincsen gondod - ehhemm.

Asimovval és Lemmel, meg úgy az egész sci-fi világgal középiskolásan ismerkedtem meg, aztán az egyik kedvelt kurzusom irodalomelméletből ezen szövegek tudományos, irodalmi, filozófiai, rendszerelméleti vizsgálata volt, immár felkészült háttértudással.
Űrbiológia, űrbotanika - mára teljesen releváns kutatási területek.
Még a Földet sem ismerjük igazán, bár papírjogilag minden egyes porcikája valakié.
Mi kell ahhoz, hogy élővé tegyünk egy helyet?
Mi tesz élővé egy kertet? A növények? Az, hogy ott vagyunk és történetekkel, emlékekkel töltjük meg, azaz aurát képezünk? Menni vagy maradni?

Supremacy Overlord - 2010-ben játszódó űrstratégia-játék a múltból

avagy a kökényen kívül még novemberben:

Naspolya (Mespilus germanica) Bredase Reus

Málnafa (Cudrania tricuspidata), öntermékeny fajta esetén is ajánlott pollent adó fiútárs a bőséges terméshez.

Málnafa (Cudrania tricuspidata) gyümölcse megkóstolva.

Indián banán (Asimina triloba) Prima 1216. Sarjadzó bokrának őszi lombszíne világító sárga a tájban.

A datolyaszilva (Diospyros kaki) habitusában nálunk sem tájidegen megjelenésű faj.

Datolyaszilva (Diospyros kaki) teljes érettségében a fán - nekem így a legfinomabb. Utóérő is: még kemény hússal leszedve, száraz helyen (például egy papírdobozban, főleg egy-két alma társaságában) pár hét alatt beérik és eléri a fogyasztásra kellemes állagot és cukorfokot.

Gránátalma a kertészet mediterrán kertjéből - préselt leve savasságánál fogva étkezés előtt tényleg étvágygerjesztő.

Szintén a mediterrán kertből származó mazsolafa (Hovenia dulcis) aszalt termése különleges csemege, igazán nem tudtuk teljes bizonyossággal beazonosítani azt az ízskálát, amit egyszerre éreztünk: szőlő, mazsola, datolya. Egy biztos, hihetetlen magas cukorfoka a legszokványosabb édességeket is felülmúlja.

A finomságokat Miklóséknak köszönjük, földrajz tanításához, illetve a botanika és gasztronómia összekötéséhez ideális kiindulási pont a teli gyerekhas!

Ősztéli csendélet Janka kezének rendezésével.

Ezt a cikket az iskolaújságba (https://kodalyparlando.wixsite.com/website) írtam, Zöld Napok címszó alatt. Az ötleteim közül végül azért ezt a témát választottam, mert úgy érzem, hogy a természet sokak számára fontos, ahogy nekem is. Az elmúlt években sok helyen lehetett olvasni a “Vigyázz a természetre”, “Ügyelj arra, mit fogyasztasz” és így tovább. Az én generációm (16 éves), már egy olyan világban nőtt fel, ahol a többség a városi életet részesíti előnyben. Én szerencsének érzem magamat, hiszen kertes házban lakom. Ezzel a cikkel szeretném felhívni a fiatalság figyelmét arra, hogy ne csak olvassanak a témában, hanem cselekedjenek is.

Az Ember és a Természet vagy a Természet és az Ember?

E két fogalom között szoros kapcsolat áll. Mai felfogás szerint az embereknek nincs szüksége a Természetre, mert a város tökéletesen kielégíti a vágyaikat. Ez a felfogás nagyon rossz és elfogadhatatlan. Az Ember számára a Természet a legfontosabb. E nélkül mit sem ér az élet. Melyiket helyezzük előtérbe? A kézenfekvő dolgokat, amik nekünk egyszerűbbek, vagy odafigyelünk arra, mit cselekszünk, fogyasztunk és hagyunk magunk után.
Nagy tisztelettel kell lennünk a Természethez, hiszen az volt előbb. Az Ember csak egy apró dolog, de nagyon csúnya dolgokat tud csinálni percek alatt. A Természet több milliárd éve kezdte kibontakoztatni tökéletes formáját. Ezt a felülmúlhatatlan rendszert az Emberiség, akár egy perc alatt is tönkre tudja tenni, le tudja rombolni. A semmibe vesszük azt a folyamatot, amit a Világ az Emberiség fennmaradása érdekében hozott létre.
A növények levele ugyanis oxigént termel és a koszos szmogot, szén-dioxidot csökkenti, de ezt nem vesszük észre, hiszen ez oly természetes a számunkra. Tiszteletben kell tartani az Ős-Anya-Természetet. Ezt a problémát orvosolni tudjuk azzal, hogy a tömegközlekedést használjuk, de még jobb, ha biciklivel vagy akár gyalog közlekedünk.
Ezeket a csodálatos dolgokat, amit a Természet nyújt, ki kéne használni, mert egyszerű és kézenfekvő. Az Országos Kéktúra útvonala rengeteg helyre eljuttat minket. Ez egybe van kötve egy állomásos pecsét rendszerrel. Vannak olyanok is, amiért nem kell messzire menni. Iskola után egy napsütéses délután a barátaiddal menjetek el fogaskerekűzni, libegőzni. Vagy akár rétesezni egyet a Normafára és csodáljuk meg a tájat. Ha kerékpározni szeretsz, az sem lehet akadály, hiszen kiépítettek egy bicikliutat a Nagykörút mentén.

Milyen jól esik egy séta a szabadban. A Nap süti az arcod, a Szellő megfújja a hajad. Érzed, hogy az erő, amelyet a Természet küld, beléd szivárog és újult erőre kapsz. A gondolataidat a szabadjára tudod engedni és olyan dolgokon tudsz elmélkedni, amelyekre máskor nincs időd. Ilyenkor csak Te vagy és a Természet.
Minden kis apró részletet meg tudsz figyelni, amikor a szabadban vagy. Milyen madár hangját hallom? Erről a növényről mintha tanultunk volna az iskolában. Ez csipkebogyó, viszek haza teának. Megéheztem, itt egy kis kökény, eszem belőle, mert már megcsípte a dér és nem olyan savanyú. Mi mindent ad a Természet az állatoknak, nekünk a megélhetésre, a túlélésre.

A legnagyobb probléma az, hogy olyan eszközöket használunk kényelemünk érdekében, ami tönkreteszi ezt a minket körülvevő csodát. Gondoljunk csak a fast fashion-re, de ott vannak a gyárak és a rengeteg szemét, amit nap mint nap termelünk. Mindenre van megoldás, csak lehet, hogy több odafigyelést és időt igényel. Vásároljunk fenntartható, hosszú életű tárgyakat. Nézzünk körül otthon, milyen sok mindent találunk, amiből ruhát, esetleg használati tárgyat tudunk készíteni. Ne pazaroljuk a pénzünket se, hordjunk second hand ruhát, kérdezzük meg kinek van a családban olyan ruhája, amit már nem hord, és hordjuk mi, vagy alakítsuk át. Legyünk kreatívak, okosak és előrelátóak.
Gondoljunk csak bele, azt szeretnénk, ha a gyerekünk is egy ilyen világban nőjön fel? Nem! Tegyünk lépéseket az ő érdekükben is. Teremtsük meg nekik azt a világot, élőhelyet, ahol szívesen felnevelnénk őket. Ugyanezt tették a nagyszüleink és a szüleink is. Óvták és vigyáztak a Természetre, hogy egy élhető hely legyen számunkra.
Ha ezeket a dolgokat nem tartjuk tiszteletben, nem érdemeljük meg azt a fantasztikus érzést, hogy a Természet befogadjon és szeretettel várjon minket, Embereket, akik tönkre teszik a világot.

Nézd meg ezt a képet. Mit látsz rajta? Gondold végig magadban, hiszen mindenkinek más a véleménye egy képről. Én azt látom, hogy a tó tükre sima, a fák levelei lehullottak. Még egy nagy fehér fát látok a kép közepén, tehát arra következtetek, hogy ő az uralkodója a tájnak. Felkészültek a télre. Várják a hideget, a havat és a békességet.